Vállalkozókért Vállalkozásokért Érdekvédő Mozgalom

Csak az az ügy elveszett, amit feladunk

Fordítva a lovon – avagy a devizahitelesek kálváriája.

 

Mint már oly sokszor, most is fordítva ülünk a lovon, de nézzük csak miért is.

Adott egy helyzet, amely szerint egy felpörgetett hitelezés kapcsán a bankok egyszer csak úgy döntöttek, hogy a hiteleket – amelyeket forintban folyósítottak – a visszafizetéskor deviza alapon számolják el az adósokkal, a mindenkori árfolyamon. Ebben az időszakban reklámok tucatjai foglalkoztak azzal, hogy milyen egyszerűen és gyorsan lehet hitelekhez jutni, elég csak a Raiffeisen Bank reklámjára gondolni, amelyik gyakorlatilag az közvetítette az ügyfelek felé, hogy munkahely és jövedelem nélkül is kaphatnak hitelt. (A prudens banki magatartás… no persze.)

Az ügyfelek általában úgy érkeztek a bankba, hogy ott megfelelő szakemberek adnak majd részükre felvilágosítást a hitellel kapcsolatban, mert valljuk be; az emberek jelentős része nem ért a banki ügyletekhez. Nincs ezzel semmi baj, a bankár sem ért a disznó felbontásához. Viszont ha a hentesnél szűzpecsenyét kér, és azt fizeti, de tarját kap, akkor joggal mérges a hentesre. Ha veszi a fáradtságot és visszamegy, jó eséllyel kicserélik neki, és elnézést kérnek.

Azt tapasztaljuk viszont, hogy a bankoknál ez nem így van.

Az történt ugyanis, hogy különféle jogi stiklikkel, apró betűs szövegekkel, a bankok a devizahitelek kapcsán kifosztották, földönfutóvá tették családok tíz- és százezreit. És most azt mondják, hogy hát sajnos ez van, miért nem voltak körültekintőbbek az ügyfelek. Az ügyletek jogszerűek – legalábbis jelenleg még azok, reméljük nem sokáig, bár illúzióim nincsenek, végül úgy is a bankok fogják a jobb ügyvédeket fizetni.

Minden jogszerű, ők a hatályos törvények szerint jártak el.

Ne csűrjük-csavarjuk, ha ez így van, akkor a törvények rosszak. Hogyan lehet olyan törvényeket hozni, amelyekkel családok százezreit lehet nyomorba taszítani, kifosztani, és elvenni tőlük a kapott hitelösszeg sokszor két-háromszorosát, és azon felül még a biztosítékként adott ingatlanát is? Milyen törvények ezek, ki hozta ezeket?

Persze, mindannyian tudjuk; a parlament. Vagyis az állam az, aki asszisztált a magyar emberek kifosztásához. Az az állam, amelyet mi, adófizetők tartunk el azért, hogy működtesse a rendszert, ha kell, védjen meg minket rablóktól, gyilkosoktól, fosztogatóktól. És most ez az állam meghúzza a vállát, és azt mondja nekünk, hogy ha nem tetszik, hogy kifosztott a bank, menj pereskedni. Menjünk mi pereskedni, fizessük előre a perköltséget, ügyvédi díjat azért, mert az állam rossz törvényeket hozott, és ezzel tönkretett sok százezer embert. Aztán a per lezárulta előtt a Kúria egyszer csak azt mondja, hogy bocsánat, nem tudom mi a teendő, kérdezzük meg az Európai Unió bíróságát.

Komolyan mondom, kész röhej. Egy Magyarországon történt jogi „esemény” amelynek magyar résztvevői vannak, magyar jog szerint köttetett a szerződés, és a legfőbb magyar bíróság nem tud dönteni benne! Érti ezt valaki?

Ez kb. olyan, mint amikor megy a vonat, elérkezik a szemaforhoz. A mozdonyvezető megállítja a szerelvényt, és felhívja az állomásfőnököt, hogy tényleg zöld- e a jelzés? Az állomásfőnök közli, hogy nem tudja, lehet, hogy zöld, de felhívja a MÁV igazgatót, döntsön ő. Az igazgató közli, hogy fogalma sincs róla, meg egyébként is lehet zöld is, meg piros is, kérdezzük meg Brüsszelt. Brüsszel gondolkodik pár hónapot, majd kijelenti, hogy minden lehet, meg annak ellenkezője is, de a kérdés eldöntésére a helyi vasutasok az illetékesek. Itt tartunk most.

Igen ám, csak közben meg áll a vonat!

(És persze ez alatt senki nem rúgta még ki a vasutast se, az állomásfőnököt se, az igazgatót se…pedig rájuk férne.)

Azaz a bankok ugyan úgy nyúzzák az embereket, préselik ki belőlük az utolsó fillérjeiket is, árverezik el a házaikat, azaz teszik őket tönkre, mint eddig.

Mindenki mutogat mindenkire, csak a szegény emberek döglenek bele. Ám a legfőbb illetékes, az állam csak olyan megoldásokat vázolt eddig, amelyek a bankoknak kedveztek. Pl. az árfolyamgát, amelynek lényege, hogy mindent az utolsó fillérig meg kell fizetni az adósnak a deviza alapon kiszámolt kölcsönével kapcsolatban, csak egy kicsit később. Ellenben nem lehet a futamidő alatt elmaradása a fizetéssel, és a további jogi eljárásokról is lemond.

A minap még az is elhangzott Csányi Sándor szájából, hogy kötelezővé kellene tenni a devizahitelesek részére az árfolyamgátba való belépést. Bravó! Már csak ez hiányozna! Ezzel gyakorlatilag a bankok bebetonoznák, hogy végül is az általuk kiszámolt horribilis tartozásokat az utolsó fillérig behajthatnák. Vagy fizet a kedves ügyfél, vagy árverezik a házát.

Pontosan tudom, hogy a felvett hitelt vissza kell fizetni. Ez így korrekt.

Csak hát egyáltalán nem mindegy, hogy a hitelt kell visszafizetni tisztességes (mondom; tisztességes) kamatokkal, vagy a hitel összegének két- három- vagy négyszeresét.

Érdekes, hogy számos országban meg tudta oldani az állam a problémát, mert rájött, hogy ő maga is hibázott, és az is kiderült, hogy a bankok átvertek mindenkit. Általában az lett a megoldás, hogy az adott ország valutájában kellett a bankoknak a felvételkori árfolyamon visszaszámolniuk a hitelt. Így aztán nagyon sokan nem hogy tartoznának a bankoknak, hanem még nekik kellene visszafizetni, túltörlesztés miatt.

Van, ahol ez így oldották meg, nem roppant bele az állam, nem csődöltek be a bankok, -. mint ahogyan azt nálunk vizionálják egyesek - csak mérgesek lettek a bankok, az elmaradt az extra-extra profit miatt. Aztán az élet ment tovább.

Mindegy, hogy hogyan jogászkodnak az illetékesek, egy tény; az embereket becsapták, átverték, és kisemmizték kapzsi és mohó bankok. Lehet ezt magyarázni bárhogyan, lehet bíróságokra szaladgálni, de ez attól még így van, és meg sem fog oldódni magától a probléma.

Egy legutóbbi példa, ami igen jól szemlélteti az előre tervezett és kitalált átverést; egyes bankok kikötötték a szerződés végén – amit általában már senki nem olvas el – hogy jogvita esetén egyedül és kizárólagosan a Pénz és Tőkepiaci Állandó Választott Bíróság az illetékes a vita eldöntésére. Ezzel három súlyos probléma van; az egyik, hogy sokkal költségesebb, mint a „rendes” bíróság, (Szegény devizahiteles! Előbb jól lenyúlják, kiforgatják mindenéből, aztán ha ez esetleg nem tetszik neki, és rászánja magát egy bírósági eljárásra, még jó sokat fizettetnek is vele mindezért.) A következő baj az, hogy a választott bíróság a bankszövetség tagjaiból áll. Olyan ez, mint amikor én szerződést kötök a szomszédommal, de beleírom, hogy ha vita van köztünk, akkor annak rendezéséért jó sokat kell fizetnie, a bírák az én rokonaim lesznek, és nem lehet ellene fellebbezni sehova. Ugyanis a harmadik legnagyobb gond pontosan ez; a választott bíróság döntése a felekre kötelező, ellene fellebbezésnek helye nincs.

Ki van/volt ez találva kérem!

És még mondja valaki, hogy ezt nem így tervezték előre. Ugyanis ha nekem tisztességes szándékaim vannak, és meg vagyok győződve az ügylet korrektségéről, állok én bármelyik bíróság elé az igazamat bizonyítani, és nem bújok el egy ilyen abszolút inkorrekt és aljas szerződési pont mögé. A bankok már a szerződések megkötésekor tudták, hogy sok lesz a baj, de majd egy ilyen ponttal elvesszük a kedvüket a pereskedéstől a tisztelt ügyfeleknek, - gondolták, és sajnos nem is rosszul.

 

Vagy az államnak kell megoldást találnia, vagy a devizahiteleseknek kell végre aktívan a kezükbe venni a megoldást. Én jelenleg az elsőre szavaznék.

De előre szólok, hogy ha más megoldást próbálnak erőltetni, mint azt, hogy a felvételkori forint árfolyamon kell elszámolni – ugyanis ez a korrekt megoldás – abból semmi jó nem fog kisülni. Minden más, csak a bankoknak kedvez, vagy kicsit, vagy nagyon.

Sok-sok nagyon jól fizetett ügyvéd, jogász követeléskezelő, behajtó és végrehajtó dolgozik a bankok oldalán azon, hogy még több pénzt szedhessenek be, még jobban kizsigerelhessék a népet. Sok-sok ügyvéd viszont azon fáradozik, hogy ettől megóvja az ügyfeleit, és bebizonyítsa, hogy az évszázad csalásával, átverésével, a bankok eddig soha nem látott galádságával állunk szemben. És ezt a szélhámosságot olyan társaságok követtek el, akikben eddig vakon kellett megbíznunk.

(Egy közelmúltban publikált felmérés szerint a bankok benne vannak abban a három megnevezettben, akikben az emberek a legkevésbé bíznak meg. Előkelő helyezés, gratulálok. Azokról a bankokról beszélünk, akikben maximálisan bíznunk kellene, elvégre adott esetben a pénzünket bízzuk rájuk. Valószínűleg egyáltalán nem véletlen, hogy a bankokban elhelyezett betétek nagysága drasztikusan csökkent az elmúlt években. Ez az ára az átverésnek, a szélhámosságnak.)

Szóval lehet itt jogászkodni, pereskedni kilakoltatással fenyegetni, a lényeg mégis csak az, hogy az embereket a bankok előre kitervelten, előre megkomponáltan becsapták, átverték, tönkre tették, kisemmizték. Lehet ezt magyarázni, de az igazság ez. Lehet, hogy „jogszerűen” tették, de becstelenül, aljasul és tisztességtelenül. És ezt érzi is mindenki, főleg az emberek, de az állam is. Kérdés az, hogy neki mer- e menni a bankoknak, vagy ismét zsarolással és pénzzel a bankok győznek, mint már annyiszor. Ha így lesz, sötét jövő vár ránk.

Vagy a lakosság egy jelentős részének a kisemmizése, tönkre tétele, vagy káosz, mert az emberek saját kezükbe veszik a sorsukat.

Megoldás lehetne az érdekvédelmi szervezetek a mainál sokkal aktívabb fellépése.

A legnagyobb baj viszont a devizahiteles érdekvédelemben, a széthúzás. Persze ki van ez találva, retteg attól minden bank, hogy a károsultak egyszer csak összefognak, meg is tesznek annak érdekében mindent, hogy ez be ne következzen.

Ha egyszer megértenék ezek a szervezetek, hogy az erejük az összefogásban van, hamar tele lehetne a bankok gatyája.

Mert mit látunk most? Hol az egyik, hol a másik devizahiteles szervezet, vagy mozgalom szervez akciót, vagy demonstrációt, ahol alkalmanként megjelenik 50-100 ember, nagyon jó esetben pár száz. Az állam meg hol az egyikkel, hol a másikkal, vagy egyikkel sem tárgyal, kijátszva ezzel is őket egymás ellen is. No, ettől nem fog remegni a lábuk a bankoknak…

(Igen érdekes fejlemény volt pár hónapja, amikor a devizahitelesek ügyéről tartott a kormány egyeztetést, amelyen jelen voltak a Bakszövetség és a bankok képviselői is. Érdekes módon, csak a károsultak képviselőit felejtették el meghívni…)

Ha létrejönne egy megállapodás közöttük, egyeztetnék programjaikat, akcióikat és közösen lépnének fel, több ezer ember részvételére számíthatnának.

 

És végül egy jó tanács azon devizahiteleseknek, akiknek még nem mondta fel a bank a szerződését:

Azonnal írjanak egy levelet a szerződést hitelesítő közjegyzőnek, - és egy példányt küldjenek el belőle a bankjuk részére is - amelyben felhívják a figyelmét azokra a jogsértésekre, amelyek a szerződésben találhatóak, és kérik, vizsgálja meg az ügyet.

Ne feledjék; Önök fizettek a közjegyzőnek, hogy a felek részére pártatlan jogi szolgáltatást nyújtson, és az ő illetékessége ez ügyben a szerződés megszűnéséig szól. Írják le azt is, hogy mit kifogásolnak a szerződésben. Pl. az un. árfolyamrés, ami ugye azt jelenti, hogy Önöknek a bank a devizát, amikor folyósította – amit soha nem kaptak meg, mert forintot írtak jóvá a számlájukon – eladási árfolyamon számolta. Amikor viszont Önök fizették a bank részére a törlesztést, azt a vételi árfolyamon számolta el – úgy aranyos-kedvesen, „deviza-alapon”. A bankok jelentős részénél a két árfolyam közötti különbözet sokszor eléri a 5-10 %-ot! Csak ez az egy apró kis trükk máris jelentősen növelte a bank részére a kasszírozott pénzt!

Az is jogellenes, ha minden költséget nem tüntettek fel a szerződésben, - már pedig nem tüntettek fel.

Olyan extra esetről is tudok, amikor a lízingszerződés egyik melléklete a tartozáselismerő nyilatkozat volt. A kettő kizárja egymást.

A közjegyző nagy valószínűséggel semmi érdemlegeset nem fog válaszolni a levélre, de ez nem is baj. Ha így lenne, hogy csak egy sablon levelet ír vissza, akkor büntető feljelentést kell tenni ellene az illetékes rendőrkapitányságon, bűnpártolás miatt.

A lényeg ugyanis az, hogy ebben az esetben, mivel jogvita alakult ki Ön és a közjegyző, ill. a bank között, így ő nem állíthat ki a bank részére végrehajtási záradékot abban az esetben, ha a bank felmondaná a szerződését. Végrehajtási záradékot viszont csak az a közjegyző állíthat ki, aki a szerződést hitelesítette, más nem. Tehát a bank hiába mondja fel a szerződést, nem tud annak érvényt szerezni, csak ha polgári pert indít. Hát indítson, inkább ő, mint mi. Előlegezze ő a perköltséget, ne mi.

Száz szónak is egy a vége!

A devizahiteleseket igen jól kitalált és kifinomult eszközökkel átverték, és tönkre tették, vagy teszik tönkre jelenleg is a bankok.

A kérdés az; meddig még?

2014.05.02.

 

 

 

Gondolatok a devizahitelekről

 

Sokan és sok szemszögből vizsgálták már a magyarországi devizahitelezés alakulását, én most megpróbálom egy egészen új oldaláról bemutatni a probléma kialakulását, és lehetséges kezelését. Hangsúlyozom, hogy nem vagyok pénzügyi szakember, sem banki ügyletekben járatos személy, csupán megpróbáltam „józan paraszti ésszel” vizsgálni az eseményeket.

Az első érdekes momentum az, hogy a 2004 évtől kezdődően igen dinamikusan nőtt a folyósított devizahitelek száma, és az adatok szerint 2008 év második felére érte el a csúcspontját, akkor az összes hitelállomány 70 %-a devizahitel volt. 2010-ben a lakossági devizahitel állomány 7300 Mrd. forintot tett ki.

Ettől az időponttól kezdve már lefelé megy a devizahitelek száma, gyakorlatilag átbillen a holtponton. Az adatok szerint 4 év kellett ahhoz a bankoknak, hogy az ország egy jelentős részét adósrabszolgaságba hajtsák, amelyből csak nagyon keveseknek van szabadulás.

Van itt egy igen érdekes egybeesés: pont ettől az időponttól kezdődően – mármint 2008 év második felétől – szorgalmasan elindul felfelé a devizák árfolyama. Folyamatosan és megállíthatatlanul, majd 2011 év végére eléri és meg is haladja időnként pl. a CHF esetében a 250 forintot. Ne felejtsük el, hogy 2008 év második felében még 150 forint alatt bukdácsolt.

Van ilyen véletlen? Szerintem nincs. Ilyen véletlenek – főleg a bankvilágban! – nincsenek. Ez egy tudatosan tervezett szabadrablás volt, amelyhez szemlesütve asszisztált az állami vezetés, és amely napjainkban is gőzerővel folyik.

De nézzük tovább.

Gyakran hallom azt a megjegyzést banki vezetőktől, hogy a devizahitelezésben az is benne volt, hogy esetleg lefelé megy a devizák árfolyama… no persze. Valóban, ez is benne volt.

De vizsgáljuk meg, hogy nagy valószínűséggel, akkor mi történt volna.

Az első reakció a bankok részéről várhatóan az egyoldalú szerződésmódosítás lett volna. Ugye, mint tudjuk, a bankoknak erre lehetősége van, nehogy véletlenül csődbe menjen szegény. Ha az ügyfél megy csődbe, az nem gond, az az ügyfél baja. A szerződésmódosítással elérhették volna, hogy semmilyen veszteség ne érje őket, és garantált maradjon a nagy nyereség.

A második variáció lehetett volna, hogy a csökkenő nyereségük és a csődveszély miatt kérik az állam segítségét. Az állam egy kis kardcsörtetés és látszatcirkusz után gálánsan a zsebébe nyúl és kisegíti a bankokat. Majd az így a bankok megsegítésére kiadott pénzt különféle adók formájában beszedi az emberektől, ez által egy kicsit szétterítve közöttük a tartozást. Azaz nem csak a devizahitelesekkel fizette volna meg az ilyen irányú hitelezés veszteségeit, hanem szétterítette volna az egész lakosságon. A bankoknak végül is mindegy, ők így is, úgy is jól járnak, akkor is, ha a hitelesektől kasszíroznak be uzsora kamatokat, és akkor is, ha az állam segíti ki őket.

Nos, akkor most nézzük meg a fentiek függvényében, hogy hol a megoldás a devizahitelesek problémájára.

Nagyon egyszerű a megoldás; az első variációban vázolt szerződésmódosítás lehetőségét meg kell adni visszamenőleg a hitelfelvevők részére is, ugyan úgy, mint ahogyan azt a bankok tehették volna, és tehetnék ma is. Visszamenőleg a hitelfolyósítás napjától forintban kell kiszámolni a tartozás összegét, az aktuális forintkamatokkal, és ezt kell megfizettetni az adósokkal. Ők ugyanis egy fillér devizát sem láttak, minden folyósítás forintban történt. Ne felejtsük el, hogy a devizahitel attól devizahitel, hogy a tartozás összegét valamelyik devizában tartják nyilván! Nem abban folyósítottak, csak abban tartják nyilván! Micsoda különbség!

Ez kb. olyan, mintha adnék valakinek 5 db. almát, de azt görögdinnyében kellene visszaadni. Az öt almáért pl. 6 görögdinnyét. (Mert ugye, a kamatok…) Hogy közben esetleg a görögdinnye ára kétszeresére emelkedik, az az adós baja. Természetesen az nem történhet meg, hogy az áremelkedésre tekintettel 4 görögdinnyét adunk vissza, mert jön az egyoldalú szerződésmódosítás. (Már csak hab a tortán, – hogy maradjunk a görögdinnye példánál – hogy a visszaadott 6 görögdinnyét aztán majd a bank adja el a magasabb áron, ezzel is extraprofitra szert téve.)

A jelenlegi „megoldás”, az árfolyamgát gyakorlatilag semmit nem ér, sőt, bizonyos szempontok szerint rosszabb, mint az eredeti állapot. Az igaz, hogy pillanatnyilag egy kis levegőhöz jut az adós, de végül is behajtják rajta az uzsorakamatokkal növelt, szinte kifizethetetlen hitelt, csak egy kicsit később. A bank ráér…

És ami rosszabb, mint az eredeti konstrukcióban, az az, hogy eddig a 90 napos vagy nagyobb elmaradás esetén a bank mérlegelhetett, hogy felmondja- e a szerződést vagy sem, addig a mostani konstrukcióban – mármint az árfolyamgát esetében – nincs mérlegelési lehetősége, ha a tartozás elérte a 91. napot, kötelezően fel kell mondania a szerződést. (Ez által a teljes összeg megfizetése – az uzsorakamatokkal együtt – azonnal esedékessé válik, de mivel az adós garantáltan nem tudja azt azonnal megfizetni, viszik fillérekért a házat, lakást, így juttatva a „csókosokat” olcsón megszerezhető ingatlanokhoz. Majd aztán még örök adósrabszolgaságban tartják az ügyfelet, mert a lakás/ház eladásából befolyt összeg csak töredékét fedezi a hatalmasra duzzadt tartozásnak, és a bank ugye a további fennmaradt összegre is igényt tart, amit jó eséllyel az ügyfél soha az életben nem fog tudni kifizetni. Jönnek hozzá a különféle díjak, büntetések, büntető kamatok, az adósságbehajtó cég díja, végrehajtási díj és illeték, stb.)

Sajnos ma az emberek egy része ott tart, hogy a havonta befolyó bevételeinek egy igen szerény részét éli fel, vagy fordítja saját magára, ill. a gyerekeire – sokszor a rezsi megfizetését is elcsúsztatva – a nagy részét viszont a bankoknak fizeti, mert azok könyörtelenül és azonnal behajtják a tartozást, vagy kilakoltatnak. A vízmű/elmü/gázmű max. csak kikapcsolja a szolgáltatást, a nélkül még úgy ahogy lehet élni, de lakás nélkül…?

A második variáció alapján is van megoldás; az állam ugyan úgy siessen a segítségére saját állampolgárainak, mint ahogyan azt tette volna egy bankcsőd veszély esetén, a bankok irányába. (Mert ne legyenek kétségeink, ha a bankok megfelelő hangerővel sikítottak volna, hogy mindjárt csődbe mennek, és jaj, most mi lesz, összedől minden, az állam mélyen a zsebébe nyúlt volna.)

Nos akkor rajta, tessék segíteni a devizahiteleseket is. Vagy ők nem ordítanak elég hangosan? Ezen könnyen lehet változtatni.

De van egy alternatív megoldás is; a bankok elállnak a további rablástól, megelégszenek azzal a hatalmas haszonnal, amit eddig kasszíroztak, és törlik a 2010 előtti devizahiteleket. Belátják, hogy ennyi volt, nem mehet tovább a szabadrablás. Tudom, hogy ez nagyon nehéz döntés lenne, de én azt gondolom, érdemes lenne rajta elgondolkodniuk. Érdemes már csak azért is, mert olyan indulatok kezdenek elszabadulni a bankok rablásával szemben, ami nem hiszem, hogy jóra vezet.

Persze most azt gondolják, hogy majd csak megússzák, de én úgy gondolom, hogy nem fogják. Nem lehet egy országot és annak polgárait a végtelenségig kizsigerelni, lerabolni. Elég csak egy kis szikra, hogy kezelhetetlenné váljanak az események.
Nem ijesztgetésnek szánom, hanem gondolatébresztőnek. Könnyen eljöhet egy olyan pillanat, amikor már nem fogják az emberek meghallgatni a javaslatokat, nem fogja őket érdekelni az újabb ígérgetés, mentőcsomag, meg árfolyamgát.

Igen, tudom, ez egy kicsit utópia, hogy majd a bankok belátják, hogy vége. Még soha nem látták be. Még mindig megúszták, és addig sulykolták a fejekbe a saját igazukat, amíg elhitték nekik, ha néha csak látszólag is, de elhitték, hogy bankok nélkül nincs élet, ha a bank összedől, akkor összedől minden stb. Pedig nem.

Hányszor hallottuk már, hogy ha a bank csődbe megy, akkor a betétesek pénze elveszik. Igen, ez valószínűleg így van. De akkor is elveszik, ha egyszer csak a pénzügyi hatalom úgy gondolja, hogy kell neki a betétesek pénze, legalábbis annak egy része. (Lásd Görögország, és rövidesen a teljes Európai Unió bankjai.) Elég csak hangosan mondogatni, hogy mindjárt csődbe megyünk és máris lehet hozzányúlni a betétek egy részéhez. És hogy valóban csődhelyzet volt- e a banknál? Ember nincs ma, aki ebbe a bank vezetőin kívül belelátna, illetve csak azt lehet látni, amit a bank vezetői velünk láttatni akarnak.

De nem maradhat ez így az idők végezetéig.

A valutaalap éppen a napokban ismerte be, hogy hibázott egy válságkezelésben. Ilyen beismerés bankok részéről eddig teljesen ismeretlen volt. Ők mindig mindent jól csináltak.

Vajon új idők jönnek, új szelek fújnak?

Szeretném remélni, hogy igen.


 

 

Olvasgatom a híreket…

Olvasgatom a híreket, és az olvasom, hogy a kormány újabb devizahiteleseket mentő intézkedésre készül.

Maga Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes jelentette be, hogy a kormány általános érvénnyel rendezni szeretné a devizahitelek helyzetét. Konkrétum nem hangzott el, de a nyilatkozatból kiderül: valószínűleg a bankok által alkalmazott árfolyamrés újraszabályozását szeretnék elérni a Kúria ezzel kapcsolatos július eleji döntését követően.

„Most annak a lehetőségeit nézzük, annak az alkotmányossági kereteit nézzük, hogy van-e arra mód, hogy adott esetben, az őszi ülésszakban mondjuk egy törvénnyel, egy jogszabállyal devizahitelek feltételeit általános érvénnyel módosítsuk. Ez akkor fordulhat elő, ha valamilyen szerződéskötéskor fennállt körülmény előre nem látható módon alapvetően megváltozik, és nem róható fel ebből adódóan a félnek, hogy lehetetlenné válik a teljesítés. Ez a már megkötött szerződésekre is vonatkozna.”

A szabályozás a régi, még élő szerződésekre is kiterjedne.(?!)

Igazán méltányolandó, hogy a kormány a nyári szabadságok alatt is foglalkozik a devizahitelesek problémájával, de sajnos – ha figyelmesen olvassuk el a fentieket – azt kell megállapítanunk, hogy a nagy igyekezet több sebből vérzik.

Nézzük sorjában;

  • - Úgy tűnik, hogy a kormány, majd esetleg a törvényhozás, a július 4-i kúriai döntés nyomvonalán kíván intézkedést hozni. Ennek lényege az lenne, hogy a döntés nem csak az egy adott ügyre vonatkozna, hanem általánosan kellene alkalmazni az összes devizahitelre.
    Ez egy klasszikus „nesze semmi, fogd meg jól” megoldás lenne, ugyanis a devizahiteleseken nem igazán segítene, mert a Kúria döntése alapján a devizahiteleseknek a bank pár tízezer forintot térítene vissza, ami ugye valljuk be, nem igazán segítség egy sokmilliósra duzzadt devizahitel esetében. De menjünk tovább…

  • - Ha a kormány komolyan gondolja, hogy azokat az eseteket mérlegeli, amelyek a „szerződéskötéskor fennállt körülmény előre nem látható módon alapvetően megváltozik, és nem róható fel ebből adódóan a félnek, hogy lehetetlenné válik a teljesítés” akkor rendben van. Ugyanis a szerződéskötéskor fennálló körülmény pl. a svájci frank akkori árfolyama előre nem volt látható, – hacsak a bank nem látta előre, de erről meg elfelejtette az ügyfelét tájékoztatni – hogy alapvetően meg fog változni, vagyis meredeken elindul felfelé, és ez nem is róható fel a félnek. Így aztán ha a kormány úgy döntene, hogy a feleknek a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamon kell elszámolniuk egymással, akkor azzal a legmesszebbmenőkig egyet értek, és ez az, ami valójában segítség lenne a devizahiteleseknek. Ez történt egyébként Horvátországban, az ottani bíróság pontosan ezt mondta ki általános jelleggel. És ezt ott ki merték mondani az ítéletben és nem féltek attól, hogy csődbe mennek a bankok és összedől a gazdaság.

  • - Ezt nem igazán értem, de majd biztosan elmagyarázza valaki: „Ez a már megkötött szerződésekre is vonatkozna.”Hát mi a fenére vonatkozna a megkötött szerződéseken kívül? Van még olyan nem normális, akit a bankok rá tudnak beszélni devizahitel felvételére, hogy most kössön szerződést?

  • - Ezt se nagyon értem ám: „A szabályozás a régi, még élő szerződésekre is kiterjedne” – Megint csak az a kérdés, hogy mi a fenére terjedne még ki a már meglévő devizahiteleken kívül?
    De van ennek egy nagyon rossz üzenete is
    ; jelesül a kutya ott van eltemetve, hogy a „még élő szerződésekre”Vagyis, a bankok kaptak két hónapot, hogy a lehető legtöbb szerződést mondják fel az őszi ülésszak kezdetéig! – Nos, ezt nem kellett volna!

A korrekt most már az lenne, hogy ha Navracsics Úr azonnal bejelentené, hogy természetesen a mai naptól felmondott szerződésekre is vonatkozni fog a törvénytervezet, hogy ezzel a bankok két hónapig ne tudjanak manipulálni.

Sajnos azt látom, hogy a devizahiteleseket valójában senki nem akarja megmenteni, csak néha-néha kiszúrják a szemüket valami látszatintézkedéssel. Ettől kicsit ideig-óráig csendben maradnak, vagy halkabban kiabálnak, a bankok meg elmondhatják, hogy már megint velük lett kitolva, és ez már tényleg nem mehet így tovább, és szörnyű, meg stb. A kormány meg hetekig kommunikálhatja a sajtó és a nyilvánosság felé, hogy ismét megmentett sok-sok devizahitelest. Közben meg kiszúrta a szemüket pár tízezer forinttal, de ami ettől sokkal rosszabb, erre előre figyelmeztette a bankokat, hogy alaposan felkészülhessenek rá.

No de várjuk meg, mi is lesz valójában a jogszabály szövege. Bár arra sajnos még hónapokat kell várnunk, és addig még nagyon sokan elveszíthetik a fejük felül a fedelet.

Igaz is;
Nem lehetne esetleg itt is azt a már bevált gyakorlatot követni, hogy pl. ma valaki beadna egy módosító indítványt a parlamentnek, az éjszaka megtárgyalnák a bizottságok, reggel meg megszavazná a parlament, mint azt már láttuk nagyon sok törvénnyel kapcsolatban a közelmúltban?

Vagy, pár millió ember sorsa nem ennyire sürgős és fontos a kormánynak?

2013. július 17.

 __________________________________________________________

Egy mai gyorshír:

Szakadék szélén az európai bankrendszer?

Nos pont erről írtam a fentiekben. A bankok étvágya kielégíthetetlen. Mintha egy feneketlen kútba dobálnánk a pénzt, a bankárok viszont e közben milliór fizetéseket és sokmilliós bónuszokat kapnak. A bakszektol, a pénzügyi szolgáltatás az, amelyikben Magyarországon a legmagasabbak a fizetések, persze más országokban is. Akkor miért is kellene őket megmenteni?

Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt években az unio GDP-ének 37 %-a – azaz 4500 milliárd euro ment bankmentésre!!

(Csak megjegyzem, hogy ez 1.350.000 milliárd forint!!! Kimondhatatlan szám!)

És egy újabb gyorshír:

Tömeges fizetésemelés készülődik a bankszektorban

*Amíg az emberek az uzsorakölcsönök alatt nyögnek, addig a bankárok fizetése az egekbe emelkedik!

Meddig tűrjük még a pénzvilág zsarolását?

13.06.09.





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 65
Tegnapi: 106
Heti: 276
Havi: 2 641
Össz.: 174 120

Látogatottság növelés
Oldal: Devizahitelekről 1.
Vállalkozókért Vállalkozásokért Érdekvédő Mozgalom - © 2008 - 2017 - vvmozgalom.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »